Imre Tibornak hívnak és 52 éves vagyok .Egy ipari üzemben dolgozom, vezető beosztásban a feleségemmel együtt. Nap mint nap a gépek keltette zajból kimerülve, valódi felüdülés a családi házunk, és a körülötte lévő kert adta nyugalomba hazamenni.

Mindig állatok vettek körül minket, kutyák, macskák, mosómedve és természetesen madarak.

Családom tulajdonába került egy gyönyörű ingatlan 2,5 ha területtel, amihez egy 1 ha körüli tó is tartozik. Természetesen itt sem lehettünk meg állatok nélkül. Ide ebbe az „oázisba” vittem le az első páva párjaimat. Olyan természetes életet élhetnek, amit csak szabad madarak tudhatnak magukénak. Valahogy így alakult ki aztán az a tenyész állomány, aminek boldog tulajdonosa lehetek. A hobbiból lassan fanatizmus lett, és valódi tenyésztői munkává alakult a madártartás. Végtelenül szeretem ezeket a csodaszép madarakat még akkor is ha csoportostul rákezdenek a koncertjükre, amit valljunk be őszintén, nem minősíthetünk szépnek! Három színváltozatban tenyésztem őket. Fehérek, -feketeszárnyúak és kékek.  Tenyésztek ezen kívül még néhány féle dísztyúkot: australorps és a brahmákat. Récék közül a karolin és a mandarinok azok, amelyek még körülvesznek, és örömet okoznak!

Be kell vallanom őszintén, hogy voltak kudarcok bőven az első években. Megfizettem a tanuló pénzt, ahogy mondják. Most már azért több a siker a madártenyésztésben és természetesen vele az öröm is.

Van egy  kislány unokám Lilla, aki remélem, örökli majd a madárszeretetet, az állatok iránti tiszteletet. Hiszem, hogy azok a gyerekek akik állatok között nőnek fel, felnőttként talán toleránsabban, békésebben élik majd ezt, az egyébként egyre nehezebben elviselhető világot.

 - Imre Tibor -